Miért akarja Oroszország dekriminalizálni a feleségverést? A törvényalkotók érvelése szerint a nők verése része az ország tradicionális értékeinek.

Bűncselekménynek számít-e, ha egy férj megüti a feleségét? Számos országban ez a kérdés már régen nem vita tárgya. Oroszországban viszont igen. Az orosz parlament, a Duma január végén szavazta meg a családon belüli erőszak dekriminalizálását. Eszerint a családtagjaikat bántalmazók csak abban az esetben ítélhetők el, ha ismétlődő jogsértésről vagy komoly egészségkárosodásról van szó. A változtatás része Vladimir Putyin tradicionalista törekvéseinek, amelyeket az állam is támogat. A Duma döntése máris nagy társadalmi vitát kavart.

Az aktivisták arra figyelmeztetnek, hogy a dekriminalizáció törvényesíteni fogja a bántalmazást.

“Azt üzenik vele, hogy a családon belüli erőszak nem bűncselekmény”

– magyarázza Andrej Szinelnikov, az erőszak-megelőzéssel foglalkozó Anna Központ munkatársa.

A vita 2016-ban kezdődött, amikor a kormány dekriminalizálta a könnyű testi sértést, az orosz törvénykönyvekben szereplő legenyhébb erőszakos bántalmazást. Oroszország egyike annak a három európai és közép-ázsiai országnak, ahol nincsenek kifejezetten a családon belüli erőszakot szabályozó törvények. Úgy kezelik, mint bármilyen más bántalmazást, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az élettársak és gyermekek helyzetüknél fogva jóval kiszolgáltatottabbak. Amikor tavaly júniusban a Duma dekriminalizálta a könnyű testi sértést, elfogadták, hogy a rasszista indítékú bűncselekményekhez hasonlóan a családon belüli erőszakot is maximum kétéves szabadságvesztéssel büntessék.

A keményebb szabályozást sürgető civil társadalmi szervezetek üdvözölték a döntést, de az orosz ortodox egyház felháborodott. A Szentírásra és az orosz hagyományokra hivatkoztak, álláspontjuk szerint az ésszerű és szeretetből fakadó fizikai büntetés minden szülőnek Isten adta joga. A konzervatív csoportok pedig azon aggódtak, hogy a szabályozás értelmében börtön várhat a gyermeküket fizikailag bántalmazó szülőkre. Érvelésük szerint hiba lenne, ha a szülőket keményebben büntetnék egy ütésért, mint mondjuk a gyermeket fegyelmező szomszédot.

Ezeknek a konzervatív csoportoknak a nyomására a képviselők egy olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely szerint az első alkalommal elkövetett poboj – a maradandó károsodást nem okozó testi sértés – adminisztratív szabálysértésnek számít, ami 30,000 rubel (502 dollár) pénzbüntetéssel, közmunkával vagy tizenöt napos elzárással jár. Ezzel a bűncselekmény visszakerül a “magánvádas” eljárások világába, ahol az áldozat köteles összegyűjteni a bizonyítékokat és benyújtani a keresetet. A bűncselekmény megismétlése csak abban az esetben lenne büntetőjogi szabálysértés, ha egy éven belül történik. Tehát a hatóságok tulajdonképpen elnéznék a bántalmazóknak a rokonok évi egyszeri megverését. Vjacheszlav Volodin, a Duma szóvivője szerint a törvénymódosító javaslat elősegítené az “erős családok” építését. Január 25-én 387-ből 385 szavazatot kapott második körben a javaslat. Így várhatóan a harmadik kör után Putyin törvényi szintre fogja emelni.

Megütött, és nem olyan volt, mint egy csók

Anna Zsavnerovics nem ért egyet azzal, hogy a családon belüli erőszak tolerálása erős családokat eredményezne. A Moszkvában élő magazin újságíró évekig élt barátjával és már a házasságot fontolgatták. 2014 decemberének egyik estéjén azonban a szakítás lehetősége is felmerült közöttük. A barátja ekkor kékre-zöldre verte. Zsavnerovicsnak végül úgy sikerült elítéltetnie a férfit, hogy az interneten közzétett beszámolóját ügyvédek is olvasták, akik felajánlották neki segítségüket.

“Az emberek hajlamosak abba a hamis illúzióba ringatni magukat, hogy velük ez úgysem történhet meg”

– mondja Zsavnerovics.

A családon belüli erőszaknak mély kulturális gyökerei vannak az orosz társadalomban. Egy régi orosz közmondás úgy tartja, hogy ’ha ver, akkor szeret’. 

“Az erőszak nemcsak egy norma, hanem az életünk része”

– magyarázza Alena Popova, a családon belüli erőszak elleni törvénykezés támogatója.

Nehéz megállapítani a probléma valós súlyát, de az orosz belügyminisztérium adatai szerint az erőszakos bűncselekmények negyven százaléka családon belül történik. Az Anna Központ telefonos segélyszámát hívó nők több mint hetven százaléka sosem tesz feljelentést a rendőrségen. A magánvádas gyakorlat ugyanis sokakat visszatart, mert a bürokratikus akadályok közötti lavírozásra kényszeríti az áldozatokat.

“Ezek folyamatosan ismétlődő, pokoli körök”

– mondja Natalia Tunikova, aki szintén sikertelenül próbált eljárást indítani az őt bántalmazó férfi ellen.

Mindezek ellenére részben a helyi erőfeszítéseknek köszönhetően egyre nő az emberek öntudatossága.

“Már nem általánosan elfogadott nézet, hogy a nő hibája az erőszak” 

– mondja Zsavnerovics.

(Érdekes módon ő támogatja az új törvényt, mert úgy véli, több nő beszélne történetéről, ha nem félnének attól, hogy partnerük a kemény orosz börtönök egyikében végzi majd.) Az “IAmNotAfraidToSpeak” (Nem félek beszélni) hashtag alatt futó közösségi média kezdeményezés tavaly indult Ukrajnában és Oroszországban, idáig több ezren osztották meg bántalmazásuk történetét.  

De az orosz ultrakonzervatívok sem félnek a nyilatkozatoktól. Jelena Mizulina képviselőnő – aki a melegpropaganda ellenes törvények elfogadtatásáról vált ismertté – azzal az indokkal támogatta a legutóbbi változtatásokat, hogy a nőket nem sérti, ha egy férfi veri a feleségét. A dekriminalizációt támogató csoportok előszeretettel érvelnek még azzal is, hogy az államnak nincsen beleszólása a családi ügyekbe.

“A család egy törékeny egység, ahol az embereknek egymás között kell elrendezniük a dolgaikat”

– mondja Maria Mamikonyan, az Össz-Orosz Szülők Ellenállási mozgalmának vezetője, akik több ezer aláírást gyűjtöttek össze a törvényjavaslat támogatására.  

A kommunizmus által megsebzett Oroszországban – ahol az állam valaha az élet minden területébe belefolyt és a családoknak gyakorlatilag nem volt magánéletük – érthető a téma iránti társadalmi érzékenység. A családon belüli erőszak törvénykezésének ellenzése néha abból a racionális félelemből fakad, hogy a korrupt orosz rendőrség és törvényhozás ne kapjon még nagyobb hatalmat a családok élete felett.

A törvényjavaslat kritikusai szerint a konzervatív mozgalmak nézetei a Domosztrojt, egy sor, Rettegett Iván uralkodása alatt népszerű intézkedést idéznek vissza. Maria Mamikonyan azonban tiltakozik ezek ellen a vádak ellen. Nem a középkort akarják visszaállítani, mondja, csupán vissza szeretnének térni azokhoz az értékekhez, “amelyeket az európai civilizáció a tizenkilencedik és huszadik században vallott”. Sok orosz nő számára azonban ez hatalmas visszalépésnek tűnik.

A cikk az Economist nyomtatott kiadásának Európa szekciójában jelent meg Putyin családi értékei” címmel, az írás online, angol nyelvű változata itt érhető el.