Háttér: 2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. Ez az ember inspirálja előadásunkat, de semmit nem használunk fel az ő valós történetéből. Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája.

Történet: A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott, vallásos anya, egy öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, nem szabad hinni senkiben és semmiben. A főhős felőrlődik.

“Egyre kevésbé látom a szolidaritás nyomait. Egyre több a szabály, a parancs és a büntetés. Az emberek, mint a gépek igyekeznek megfelelni valamiféle felsőbb akaratnak. Akik szóvá teszik a disznóságot, magukra maradnak. A HSBC svájci bank adóelkerüléssel biztosít menedéket a diktátorok pénzének. A német kancellár igazából a német nagyvállalatok befektetéseit félti, s ezért nyíltan nem konfrontálódik Oroszországgal. Vége a nyugati demokráciák demokratikus hitelének, egyetlen szempont számít: a pénz. A meggyőződéses demokraták lúzerek az egész világon. Aki békés megoldásokban gondolkodik, az elszigetelődik, és nevetség tárgyává válik.” – Schilling Árpád

Nemzetközi bemutató: 2015. november 11., Athén, Onassis Cultiral Center
Hazai bemutató: 2015. november 30., Trafó – Kortárs Művészetek Háza