2007-ben mutattuk Schilling Árpád műfajteremtő előadását, a 3 színésszel, iskolai környezetbe készült Hamlet adaptációt. Schilling az előadásban a két évvel korábban a bécsi Burg Theaterben szintén három színésszel bemutatott Hamlet3 koncepióját dolgozta tovább.

 


 

Az osztályteremben  középiskolás korosztály számára játszott produkciót minden alkalommal beszélgetés követi. Az előadás áttörést hozott a hazai előadó-művészek edukációs törekvéseiben, számos iskolákban bemutatott előadás jött létre ezt követően, és egy a Krétakör produkciójára hivatkozó fesztivál, az ilyen jellegű produkciókat támogató Tantermi Színházi Szemle is elindult.

Schilling így beszél az előadás keletkezéséről:

“A háromszereplős megoldás kiötlését nyilvánvalóan elősegítette Spíró György, aki a shakespeari szerepösszevonásokról tartott kurzust még a főiskolán.

A legtöbb jelenetben legföljebb három szereplő között alakul ki drámai szituáció, ez volna a praktikus, s íme a filozófiai magyarázat: a lélek, a szellem és a szív hármas egysége. Nem diákoknak rendeztem előadást, hanem magamnak, amit elsősorban diákoknak adunk elő iskolákban. Friss levegőre vágytam, kitörni az ismerős közegemből, mert úgy éreztem,  kezd rám záródni a saját világom, kiszámítható válik szinte minden pillanat. Ez egyben egy esztétikai fejlődés következő állomása is. Eleinte díszletekben játszottuk az előadásainkat. Aztán olyan helyszíneket kerestünk, amelyek atmoszférája illeszkedik a darabhoz. Most érkeztünk el a harmadik fázishoz, amikor már sem a díszlet, sem a speciális helyszín nem játszik szerepet az alkotási folyamatban. A színház, amennyiben üzenete világos, bármilyen teret képes átalakítani a maga képére. S ebben partnerként kezeli a nézőit is, akiket játszótársának tekint.”