Tóth Ridovics Máté képei a Krízis trológiához kapcsolódóan születtek és először a jp.co.de installáció részeként, a Pravo épületében lehetett megtekintekinteni a sorozatot. Később önálló kiállításként is látható volt Budapesten több alkalommal. A metaforikus fotók családokon belüli válsághelyzeteket dolgoznak föl.

 


 

A gyermekek döntési szabadságát korlátozó tényezők még az optimális egzisztenciális körülmények között élő családokban, fizikai vagy szellemi bántalmazás, erőszak nélkül is létrejöhetnek. A szülők által tudatosan, vagy öntudatlanul továbbörökített tapasztalatokat, életstratégiákat az érintett kiskorúak gyakran megkérdőjelezhetetlennek, az ezekből következő viszonyokat megváltoztathatatlannak, a családi közösség természetes velejárójának tartják – a szülők pedig szeretetük, aggódásuk kifejeződésének.

A már kipróbált modellek szűkreszabott, de biztonságos családi egységet kínálnak, akár egy statikus fotótabló. A szülők autoriter rendszere még az egyébként figyelmes szemlélő számára is láthatatlanná teszik a gyerekeket, mint önálló személyiségeket. Személyes történetek nélkül, az egyéni elbeszélés lehetőségétől megfosztva mosolyognak a kamerába. Saját eszközök, módszerek, illetve partneri támogatás híján az örökölt életstratégiák öntudatlan továbbörökítésére kényszerülnek. A családi keretből való kilépés, vagy annak átírására tett kísérlet pedig a biztonságos környezet széthullásával fenyeget.

A kiállítás a fentiekben vázolt működésképtelen konstrukciót jeleníti meg. A kiállított képek zárt, esztétikailag megbonthatatlan egységét a velük párba állított, reflexív videomunkák dekonstruálják azáltal, hogy leleplezik a képeken látható tartalom, és annak esztétikai megjelenése közötti ellentmondást. A kiállított videofilmeken minden modell számára 5 perc állt rendelkezésre, hogy szabadon, de magára hagyatva eszköztelenül kísérelje meg az alkotó által létrehozott személytelen, zárt kontextus megváltoztatását.

A kiállítás harmadik egységében a fényképek alkotói és szereplői egy alternatív együttműködési modell létrehozására tettek kísérletet. A főszereplő 13-16 éves fiatalok a projekt vezetőinek segédletével a kiállításhoz kapcsolodóan saját munkákat hoztak létre. Alkotásaik fókuszában a generációjuk, az egyén és a közösség viszonyának kérdései álltak.